A Brit-szigetek, különösen az ír tájak elképesztõen sokféle meselényt, csodalényt rejtegetnek. Általános elnevezésük az "apró nép" (wee people) egyfajta babonás félelmet mutat, szoros összefüggésben a névmágiával: ha nem nevezzük õket konkrét nevükön, akkor nem vonjuk magunkra a haragjukat, békességben élhetünk velük, számíthatunk segítségükre.

Ha az ír, brit-szigetek-béli tündérvilágot szeretnénk megismerni, azonnal felejtsük el a bennünk élõ sztereotíp tündér-képet: a légies, bájos, jóindulatú "Barbie-babát", aki könnyû pillangószárnyakon röpköd, mindig mosolyog és icipici varázspálcájával azonnal a bajba jutottak segítségére siet.

Némelyikük inkább a Grimm-mesék Biribandi alakjára emlékeztet: a mérges kis törpe, akit a jószívû nõvérek kiszabadítanak, amikor szakálla beszorul egy félbevágott fatuskóba, és hosszas veszekedés, kiabálás, bosszankodás után végül kénytelen-kelletlen megmutatja a kincs rejtekhelyét a lányoknak, valamint a jóképû királyfi is felszabadul a gonosz varázslat alól, mely medvebõrbe bújtatta õt a kis gonosz törpe jóvoltából. Az ír leprachaunok többnyire hasonló termetûek, bár germán rokonaiknál kedélyesebbek, vidáman csilingelve javítgatják icipici csizmácskáikat egy fa alá rejtõzve, és az ügyes szerencsés legények foglyul ejthetik õket, ily módon rábírhatók arra, hogy kincsek rejtekhelyéhez vezessék el fogvatartójukat, akinek egyébként is minden parancsét teljesítik Csakhogy résen kell ám lenni velük, mert könnyen kereket oldanak, s akkor bottal üthetjük a nyomukat.

Számtalan elnevezésüktõl most eltekintek, egy külön fejezetet töltene meg részletes ismertetésük. Maradjunk a faery, faerie gyûjtõnévnél. A szó valószínû etimológiája: latin Fata (Sors)- istennõ, ebbõl az ófrancia fay (tündér) és faerie (varázslat, bûbáj).

Lakóhelyük többnyire a föld belsejében rejtõzik, jellegzetes tündérútvonalak, tündérösvények mentén, - melyeket célszerû elkerülni - jellegzetes tündér-boszorkánynövények közelében. (Galagonya, kökény, mogyoró). Akkor rejtõztek a föld alá, mikor a szigetet elfoglalták az ír õslakók. Az akkori tündérek óriás termetûek voltak, mára azonban törpévé zsugorodtak. Más nézetek szerint mindenféle méretben elõfordulnak, mákszem nagyságú lénytõl kezdve egészen óriásiak is lehetnek. Ma is a sidhe nevû üreges dombokat lakják, nevük is ez. Kihalásuktól nem kell félni, lévén hogy halhatatlanok. Igen összetartóak, bizonyos jeles éjszakákon szívesen kelnek útra, hogy meglátogassák távol élõ rokonaikat. Ilyenkor ajánlatos félrehúzódni az útjukból, messze elkerülni a tündérgyanús vidékeket, dombokat, a nyílegyenes ley-vonalakat. Más legendákban a tündérek birodalma õseink sírjain át közelíthetõ meg.